Zaránd Gyula

Nagyapja hasbeszélő volt, apja fényképész. Zaránd Gyula egy kicsit mind a kettő: fotói belülről beszélnek - mondta róla Emmanuel Daydé, a párizsi MUSEART főszerkesztője. Zaránd Gyula 1943-ban született Budapesten. Fényképész ismereteit a családi hagyományokon kívül a Fővárosi Fotónál, ahol Balla Demeter volt a mestere, és az Újságíró Főiskolán szerezte. 1966-tól tagja a Magyar Újságíró, és 1970-től a Magyar Fotóművészek Szövetségének. 1964 és 1971 között a Tükör című képeslap fotóriportereként dolgozott. A Reisman János vezette rovatnál közvetlen munkatársai: Langer Klára, Sándor Zsuzsa, Farkas Tamás és Szalay Zoltán voltak.
Zaránd Gyula a fényképezésen keresztül szociológiai kutatásokat végzett az 1956 utáni Magyarország társadalmi és politikai közérzetéről. A valóságon túli igazságot főképp az akkori társadalom perifériájára szorultak világában próbálta feltárni: Csavargó gyerekek, Aranyketrec, Öregek az utcán, Éjszakai pályaudvar, Alkoholizmus stb. Érdeklődéssel követte az Erdély Miklós köré csoportosuló avantgárd művészek: Szentjóby Tamás, Altorjai Gábor, Jovánovics György, Méhes László, Baksa-Sóos János stb. sok esetben illegális happeningjeit, performanszait. Emellett Kocsis Zoltán, Ránki György, Pege Aladár, valamint Zorán, az Omega, a Hungária stb. együttesek hanglemezeihez készített borítófotókat. Ugyanakkor város és tájképei jelentek meg a Corvina Kiadó Budapest és Magyarország című albumaiban és a németországi Merian-Hefte geográfiai számaiban.
Egész fiatalon részt vett a kor olyan kiemelkedő fotóművészeti rendezvényein, mint például A Fotóművészet 125 éve című reprezentatív műcsarnoki kiállítás. 1967 és 1970 között többször az „Év Legjobb Képe" díjában részesült, 1971-ben pedig a Pravda-díj nyertese lett. Még 1966-ban közeli ismeretségbe került Henri Cartier-Bressonnal, s ez a találkozás egész életútjára kisugárzott.
Zaránd Gyula 1971-ben érkezett meg Párizsba, ahol felvételt nyert az Université Paris VIII. Fotó- és Film szakára. Eközben szabadúszóként párizsi könyvkiadóknak kezdett el dolgozni (Éditions Seuil, Éditions Bernard Grasset, Éditions Robert Laffont, Éditions Arthaud, Éditions Rombaldi stb.), s több mint száz könyvhöz alkotott címlapot és humanista szempontú irodalmi illusztrációt. Sorra készítette fotóit Franciaország megyéiről, Párizs negyedeiről és tipikus lakosairól, valamint olyan írókról, mint Georges Emmanuel Clancier, Eugène Guillevic, Jean Tardieu, Georges Perec, Henri Troyat, vagy Clara Malraux stb. Társszerzője lett a Sylvestre Clancier által irányított és a Delarge Kiadónál megjelent Terres de Mémoire című többkötetes kollekciónak. Emellett a párizsi Modern Múzeum (M.A.M.) felkérésére az ott kiállító művészekről készített fényképeket: Daniel Buren-ről, Pierre Soulages-ről, Victor Vasarely-ről, Jacques Monory-ról stb. 1980-tól a RAPHO Fotóügynökség külső munkatársaként dolgozott: az itt elhelyezett jelentős mennyiségű archívuma jelenleg is forgalomban van. Zarránd Gyula divat és reklámfotókkal is foglalkozott (Elle Magazin, Pulicis, l'Oréal, Renault), de a tanításba is belekóstolt: 1990 és 95 között fotográfiát tanított a párizsi Iparművészeti Főiskola (E.N.S.A.D.) Jean Widmer vezette „Communication Visuelle" grafikai szakán.
Tizenegyéves (kényszer) távollét után, 1982-től rendszeresen hazalátogatott és a két kultúra összekötő hídjaként francia témát állított ki Magyarországon: Párizs és a franciák - Műcsarnok 1985, Három generáció - Budavári Palota 1993, és magyar témát Franciaországban: Magyarorszag 60-as évek - Georges Pompidou Centrum 1983, Csavargó gyerekek - Párizsi Modern Múzeum 1987.
Látogatásai alkalmával a szocialista-realizmus jegyében fogant építmények és szoboralkotások sorsában bekövetkezett változásokat fényképezte és a nagyméretű fotókból Elveszett utópia címmel 1994-ben kiállítást rendezett Párizsban, 1996-ban Bayeux-ben, 2000-ben Senlis-ban és 2005-ben Rueil-Malmaison-ban. Ugyancsak ez alkalommal a szintén fényképezéssel foglalkozó anyai nagyapja (Fiedler János) századelejétől, illetve édesapja (Id. Zaránd Gyula) 30-as 40-es évekből épen maradt üveglemezeit és negatívjait gyűjtötte össze, amelyeket évekig tartó restaurálás után a saját képeivel együtt Három generáció 1893-tól napjainkig címmel állított ki Párizsban (1990), Budapesten (1993), Le Mans-ban (1996), Stuttgartban és Kölnben (2001), valamint Berlinben (2002).
Mongóliában készült fényképei a Budapest Galériában került bemutatásra (2002), amelynek kapcsán, a Balla Demeter alapította Demeter-díjban részesült.
Zaránd Gyula részt vesz a Chez Higgins kiadó által kezdeményezett, minden évben megrendezett „Parcours Parisien de la Photographie" (könnyen bejárható, egymáshoz közel lévő párizsi kiállítóhelységekben, galériákban és könyvesboltokban rendezett fotókiállítás-sorozat - a szerk.) eseményein. (Librairie Mazarine: Jelenések, 2007.) Ugyancsak a fent említett kiadó jelentette meg az eredeti brómezüst eljárással készült fényképeit tartalmazó, limitált példányszámú portfólióját Utópia címmel, 2006-ban.
A Gera Mihály szerkesztette és Sylvestre Clancier (a Francia P.E.N. Club elnökének) előszavával ellátott 45 év munkáinak legjavát összefogó fotóalbumát, Diszlépés címmel, a Folpress Kiadó jelentette meg 2006-ban. Ennek alapján rendezett a Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház) azonos címmel kiállítást 2007-ben. 2008-ban Balogh Rudolf díjat kapott.