Ahol kétszer kel fel a nap

Kép és szöveg: Kaiser Ottó

Erdély egyik legszebb faluja két irányból is megközelíthető. Akár a Borrévi-szoroson, akár az Enyedi-szoroson keresztül látunk azonban neki az útnak, nem kell több tíz percnél, hogy a térkép után kapkodjunk más lehetőséget keresve. Reménytelen. Az út csak abban, a hatalmas hegyek által körül zárt medencében vezethet, amelyben minduntalan autószerelőnk várhatóan szomorú tekintete villan fel szemünk előtt, s ahol kizárólag a mellettünk lóval elhúzóknak lehet igaza. De ha türelmesen, s főleg nagyon lassan haladva eljutunk úticélunkhoz, az összes kátyúnak nagy esélye van arra, hogy bocsánatot nyerjen. Ha így érezzük, akkor megérkeztünk arra a településre, amely egyben Erdély legnyugatibb székely végvára volt. Neve: Torockó.

A hajdan virágzó bányász és vasműves város, amely körül több mint háromszáz beomlott bányaüreg található, az idők folyamán többször is teljesen leégett. Az utolsó tűzvész után épültek a falu főterét uraló unitárius erődtemplom és a ma is kifogástalan állapotú, szász stílusú "fehér házak", amelyek a település különleges hangulatát és karakterét adják, s amelyek miatt emlékeinkben majd a kátyúk is begyógyulnak. A helyi Néprajzi Múzeumon kívül még két jelentős magángyűjtemény, Ági néni és Ida néni múzeuma is folyamatosan látogatható. Az ipartörténeti és helytörténeti relikviákon túl páratlan szépségű kézzel festett és faragott bútorokban gyönyörködhetünk, hozzá pedig családjuk és tárgyaik sorsáról kapunk nehezen feledhető mondatokat. A székely, csángó és szász motívumokat ötvöző népviseletük a ruha nyelvén tudatta a világgal viselője korát, állapotát, anyagi helyzetét. Öltözetük egyik jellegzetes darabja a piros női csizma, melynek mindkét darabját azonos kaptafán késztették, így alkalmanként cserélgetve könnyűszerrel helyrehozták a félretaposás okozta hibákat.
A település fölé magasodó szikla szirt jellegzetes formája miatt Torockón valóban kétszer kel fel a nap. Korán reggel előbújik, majd a Székelykő mögé behúzódik, s csak később ragyogja be újra az egész falut.
1999-ben a falu Europa Nostra díjat kapott, de ez szinte mindegy is, mert nem sokan távoznak első látogatásuk után úgy, hogy ne akarnának ott legalább egy hétvégi házra szert tenni. Mi az a 20-30 kilométer zötykölődés?!