Magyar festő a Vatikánban

 

Szöveg: Kabdebó Tamás

Fotó: Kaiser Ottó

Levélváltásainkból már több esztendeje ismertük egymást. Tízparancsolat című esszékötetem fedőlapját az ő üvegablak-tervének a Kilencedik parancsolata díszíti, 2002-es karácsonyi római tartózkodásom hozta létre az első személyes találkozást.

Hajnal János a pápák üvegablakának festője és mozaikkészítője a Parioliban lakik, Róma legelegánsabb lakókerületében, a Messico tér 6. szám alatt. Lakása maga a káprázat. A folyosón katonás rendbe rakott félkész, kész tervei, festményei mellett római régiségek, emlékérmék és bekeretezett diplomák, családfák; az előszobában két tizenhetedik századbeli festmény, tájképek, Villavicenzio keze munkájához hasonlatosak.
A házban Bassano felejthetetlenül szép, kissé komor tónusú olajfestménye, Sebastiano del Piombót idézi, a szemközti fal előtt a polcon egy antik római császárfej és még mennyi minden, hiszen a lakás valamennyi falfelületét betölti a művészet.
A kezdetekről faggatom a mestert, aki egy kidolgozott üvegablak terve mellett áll, melyen, mint a virágok virítanak a színek. A Mallorca Katedrális legfontosabb három óriási üvegablakának kicsinyített mását nézzük, a képenként másfél méteres tervet, mely Dániel próféta látomásait és jövendölését jeleníti meg, elsősorban a valóságos és mitológiai állatok sokaságával. Minden él. Dániel, három sorstársa a tűzben, az oroszlánok, a gyíkok, szalamandrák, magának a tűznek rőtpiros lángjai. Látta ezt a magyar állam képviselője, aki középkeresztet hozott és az olasz államé, akiktől olasz becsületrendet kapott Hajnal János.

Hajnal János Kecskemétről indult, később Aba Novák tanítványa és segédje is volt, a millenáris alkotáson is dolgozott. 1948-ban háromhónapos ösztöndíjjal Rómába, a Magyar Akadémiára ment, s mivel közben otthon beütött a „fordulat", soha többé nem tért vissza Magyarországra. Gyerekei, unokái, dédunokái Olaszországban, főleg Milánóban élnek.
- Mit gondolsz hány éves vagyok? - kérdi, de nem hagy sokáig találgatni, rávágja: - Kilencven.
Elámulok. Mert, aki előttem áll az nem egy öregember, hanem egy fölém magasodó szálas, mosolygó, időtlen korú alkotóművész. Feleségétől, Zsuzsikától finom uzsonnát kapunk és jó néhány reprodukciót, levelezőlapot ízelítőnek férje művészetéről. - Az uram titkárnője vagyok - mondja mosolyogva. Mindkettőjük beszéde olyan, mintha ez elmúlt több mint ötven év alatt nem olasz, hanem magyar közösségben éltek volna. Ugyanakkor erről rögvest meggyőződhetünk, az olaszuk is tökéletes.
Beszélgetésünk során kiállok egy Arany idézettel, a Buda halálából, de nem tudom befejezni, mert Hajnal János teszi azt. Zamatos magyarsággal ejti ki a szavakat.
- És a pápával milyen nyelven beszélsz? - kérdem.
-Természetesen olaszul.
Olaszul beszélt János Pállal és XXIII. János pápával is, kinek pápasága alatt a fedett vatikáni fogadóterem felépült. Már kész volt, amikor, korának legjelesebb építésze, Nervi felhívta Hajnalt és egy mozaik-kompozíciót kért a pápai trónszék fölötti falra.
Rómában mindig sok magyar élt. Hajnal János jól ismerte Triznya Mátyást, a remek akvarellistát, Ferdinandy Mihályt és Cs. Szabó Lászlót is, kinek bökvers-kötetét ő illusztrálta. (Sem ő, sem én nem tudunk arról, hogy a kötet megjelent volna és a kézirattal mi lett.) A mester a nemzetközi hírnév felé ívelő pályának első állomása az a Keresztény művészeti kiállítás volt, 1950-ben, melyen eredetileg két, batik technikával készült képet állított ki. Akkoriban Castelli Romaniban dolgozott, a boráról híres hegyvidék egyik falujának a templomát restaurálta, mely a háborúban alaposan megsérült. Ott érte a hír, hogy a kiállítás igazgatója még húsz képet kér Rómába. Közben elkészült a Castelli Romani templom szobrainak és képeinek restaulásával, amivel kivívta a falusi elöljárók rosszallását. Túl modern, volt az ítéletük, de kihívtak Rómából egy műtörténész kanonokot, segítsen ő a munka elbírálásában. Örüljünk, mondta a kanonok, hogy ilyen nagy művész dolgozott a templomunkban! Erre megbékéltek. Azóta Hajnal János egyetlen percre sem maradt munka nélkül.
Leírom két művét, amelyeket már akkor megcsodáltam, amikor még nem tudtam, hogy ki készítette őket.
Az egyik a Milánói Dóm hármas üvegablaka. A második világháborúban az egyedi műremeknek számító Milánói Dóm is megsérült, festett ablakai kitörtek. A korábban ideiglenesen megoldott háromrészes, tizennyolc méteres ablak megoldását Hajnalra bízták. A Kardinális Ablakának elnevezett hármas üvegablak kompozíció, alján a címerrel, a dómhoz fűződő devóciók láncolata.
Az Üdvözítő anyjának kápolnáját a Vatikánban, 1987-ben láttam, amikor a pápa Castel Gondolfóban tartózkodott. A vatikáni könyvtár érsek-igazgatója vezetett körül bennünket: az angol követet és engem. A két üvegablak Máriát ábrázolja, mennybemenetele előtt az Apostolok között, majd megdicsőülése percében, Fiával és a Szentekkel.
De egy harmadik Hajnal-kép a kedvencem, egy Festett üvegablak a Santa Maria Maggiore-bazilikában. De erről előre tudtam, hogy Hajnal alkotása. Egymás után kétszer is megnéztem, másodszor karácsony másnapján. A decemberi napsugár áttűzött a pompás színeken, az arany és a piros sziporkázott a napfényben. Mária kék köntöse maga lett a megformált lapis lazuli.
Hajnal ma már csak tervez, rajzol és fest, de az üvegek vagy a mozaikok elkészítését két műhely tapasztalt iparművészeire hagyja. Bár külföldre - és egyáltalán Rómán túlra - már nem szívesen jár, Hajnal a szakrális művészet specialistája jelen van műveivel az amerikai, kanadai, spanyol, német, svájci, ír templomokban is. Műveit, amelyek közül többet láttam kész és félig kész stádiumban is, már könnyen meg tudom különböztetni más művészek szakrális alkotásaitól. Hajnal szentjei bizonyos értelemben gótikus jelleggel bírnak. Az ablakokon jobbára boltíveket formálnak. Az alakok hosszúak, magasak, fejüket - mely a vártnál kisebb -az ég felé emelik. Mozgékonyak, kezük sohasem tétlen, és színben gazdagok. Rendkívüli gonddal megrajzolt arcukon szelídség tükröződik. Hajnal minden képe élő analízis, a testrészek külön is megállnák a helyüket, a háttérben - és gyakran az előtérben is - a római katolicizmus szimbólumai láthatók.

Hajnal Jánossal való barátságom e találkozás után tovább erősödött. Római könyvem viszonzásául János mester egy újévi rajzát küldte el, csónakos halász küzd a Duna vizével rajta. De még pompásabb, mert részletesebb a Dante Isteni Színjátékának I. énekéből vett idea: A pokoljáró költőt három bestia fenyegeti rajta: a farkas, az oroszlán és a párduc. A megfenyegetett költő nem mutat félelmet - védi őt a nem látható, de vele lévő szentlélek.

Hajnal egyedülálló művész. A magyar üvegfestő kultúrában ismeretes gödöllői iskola annak idején nem jutott messzire. Bományi ugyan eljutott az angol katedrálisokig, de a Vatikánig, a pápáig, az örök város gazdagításáig. csak a gótikus ihletésű Hajnal János jutott el.

 

Hajnal János

(1913): magyar grafikus. Művészeti tanulmányait 1939-44 között a Magyar Képzőművészeti Főoiskolán végezte, Aba-Novák Vilmos és Szőnyi István, szobrászati tanulmányait Kisfaludi Stróbl Zsigmond növendékeként. Aba-Novák halála után ő fejezete be a pannonhalmi Szent István-kápolna és a székesfehérvári Szent István mauzóleum freskóit. 1949-ben Rómában telepedett le, ahol a Valletri Szent Ágoston és San Leonia de Mango templomokban készített murális munkákat. 1953-ban a Sao Pauloi katedrális színes ablakit tervezte és kivitelezte, valamint a milanói dóm homlokzatára készített három nagy színes ablaktervet. Mozaiktervezéssel és illusztrációkészítéssel is foglakozik. 1994-től díszdoktora a Magyar Képzőművészeti Egyetemnek.

 

Kabdebó Tamás

(1934) az 1956 után Nyugatra emigrált magyar értelmiség reprezentáns alakja. Angliában telepedett le, dolgozott könyvtárakban, egyetemeken Cardiffban, Londonban, Guayanában, Manchesterben, jelenleg Írországban él. A forradalom utáni évtizedekben induló, kiteljesedő irodalmi pályája földrajzilag Nyugat-Európához kötődik, ezért az irodalmi köztudat a magyar irodalmi élet írországi nagyköveteként emlegeti. A nemzete iránti hűségét és szeretetét anyanyelvén írott művei is közvetítik. Közülük néhány:

Érettségi (regény), Kétszívű (versek angolul és magyarul), Magyar Odisszeuszok (elbeszélések), Minden idők (regény), Az istenek (regény), Írország két arca (útleírás), Danubius-Danubia (regény), Blackwell küldetése (regény).