Kiállítás a Duna TV-ben
Négy év alatt huszonkét országból hozta haza határainkon túl élő és alkotó magyar írók, költők, képzőművészek, zenészek portréját Kaiser Ottó fotóművész, akinek képeiből ma nyílik kiállítás a Duna Tv székházában. A Határtalan irodalom című arctárlaton ezúttal negyven író és lírikus tekintetével és választott hazájának otthoni környezetével találkozhatunk.
Ha mindenki itt lenne a megnyitón azok közül, akiket négy év alatt fényképezett, több mint kétszázan jöttek volna el Londontól, Amszterdamon és Rómán keresztül Marosvásárhelyig. Kaiser Ottó különleges vállalkozása során elkészítette a határainkon túl élő alkotóművészek portrés európai térképét. Eleddig a kiállítással azonos című, Határtalan irodalom című könyvsorozatban jelentek meg e felvételek, s már készül a negyedik kötet, melyben Észak- és Közép-Amerikában élő magyar írók, lírikusok, festők is szerepelnének. A fotóművész e portréinak jellegzetessége, hogy az alkotók lakhelyét, szellemi műhelyét, olykor sajátos atmoszférát idéző enteriőrjét is megörökítették.
· Bevett fotográfiai fogás egy arc megmutatása, az viszont kevésbé megszokott megoldás, hogy a portrék mellett a fényképek az otthoni környezetet is közel hozzák - mondja Kaiser Ottó. - Az írók egyébként is nehezen megnyíló emberek, már az is nagy szó, ha közel engednek az íróasztalukhoz. Úgy véltem, mindenképpen meg kell mutatnom azt is, mi a kedvenc könyvük, hogyan fest a könyvespolcuk, íróasztaluk, ha úgy akarják, a feleségük, a gyermekük. Mi több, a tágabb lakókörnyezetük, a városuk, hogy még jobban megmutathassam, hol is élnek ezek az emberek a nagyvilágban. Ezért látható ezen a kiállításon is néhány táj- és városkép.
Kaiser Ottó megjegyzi, hogy a megkeresést három-négy kivétellel kedvezően fogadták, ők nem szeretett volna benne lenni ebben a könyvben, jobbára a múltban elszenvedett sérelmeik miatt. Olyan is találkozott, aki nem volt hajlandó megszólalni magyarul, biztatta, nyugodtan beszéljen csak a fotóművész magyarul, ő megérti, de csak franciául vagy németül volt hajlandó válaszolni.
· Legendás figurák portréi szerepelnek ezen a kiállításon is, legendás élettörténetekkel, nem könnyű sorsokkal olykor, kimagasló teljesítményekkel - magyarázza. - Találkozhattam a Hollandiában élő és Görög Etelkaként született kilencvenöt éves fotóssal, Ata Kandóval, Rómában az ugyanennyi idős, Giovanni Hajnallal, akit a pápa festőjének neveznek, s akinek fantasztikus üvegablakai vannak a világ sok templomában. Hihetetlen magas színvonalon végzi munkáját, s olyan harmóniában él a környezetével, a feleségével, hogy számomra megközelíti a tökéletes ember típusát. Barátaim között említhetem a vajdasági Domonkos Istvánt, aki Svédországban él, s legutolsó verseskötetét illusztrálhattam. Éppen vele volt a legnagyobb szervezést igénylő találkozás. Stockholmtól négyszáz kilométerre lakik, költő, de soha nem írt egyetlen sort sem, zenészként élt meg, sem a telefonszámát, sem a lakcímét nem tudtuk. Egy kinti könyvtáros barátom kérdezte végig a vidéki svéd közkönyvtárakat, nem jár-e valamelyikbe egy Domonkos István nevű költő-zenész. Járt. .
A legkülönlegesebb lakókörnyezetként George Szirtes házát említi. Az Angliában élő költő egy kisvárosban megvett egy 1600-as években épült háromszintes hentesüzletet és ezt alakította át otthonává, melynek mennyezeteit festő feleségének freskói díszítik.
Az egy hónapig nyitva tartó kiállítást Koltai Lajos világhírű operatőr és filmrendező nyitja meg.
Kaiser Ottó elmeséli, hogy amikor néhány éve sajtófotó kiállítást rendezett, melynek nyitóünnepségén Koltai Lajos zsebre dugott kézzel mintegy tíz percet beszélt, fejből. Emlékezett rá, milyen hihetetlen érzékkel emlegette a fotográfiát, a jelentőségét és az árnyalatait hogy most megpróbálta megnyeri a filmest, aki boldogan el is vállalta.
Kaiser megjegyzi, szívesen megnyitna egyszer egy Koltai Lajos képeit bemutató kiállítást...
- Őt kérték fel, hogy készítsen rólam egy portrét, s amikor találkoztunk, kiderült, ismerjük egymást - mondja Koltai Lajos. - Úgy jellemezték, hogy először „körbejárja" az embert, így mi is leültünk beszélgetni az egyébként remek atmoszférájú lakásában. Családias hangulatú beszélgetés után kezdtünk dolgozni, s kiderült, ugyanúgy arra törekszik, amire én a színészeimmel, hogy legyen köztünk egy alapviszony, amelyben benne van a szeretet is. Kiderült az is, hogy ugyanolyan szemszögből nézzük a világot, s egy irányban is gondolkodunk. A filmjeim képi hangulatát idéző felvételeket készített rólam ezután. Ideadta a Határtalan irodalom-könyveit és megkért, én nyissam meg ezt a kiállítást. Habozás nélkül vállaltam, mert úgy érzem, egyformán nézzük az embert, s ez itt a lényeg. Nem egyszerű portrékat készít, hanem igyekszik benne hagyni az embereket a saját életükben. Az otthonokban született fotói a legszebbek, ezek azután készültek, hogy egyfajta családtag-viszony alakult ki közöttük, s ebben a viszonyban igyekezett elkapni az írók, költők életének legjellemzőbb pillanatait. Ezeket a pillanatokat gyűjtötte most össze nagyon jól és sok-sok szeretettel. Ha körbe mennek ezek a képek a világban, a nézőkben is azt a szeretetet, tiszteletet keltik, melyet ő érzett az általa fényképezettek iránt.
.
