Az elszakított nemzettest

2008, május 6 - 09:08 - CruciFix

Hungaricum

(2008/1): Erdélyi szőttes (Melléklet)

Előhang:
Nemcsak láttam a boldogságot, de olvastam is: Porcus hermeticum, jegyzé Kovács András Ferenc, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2004, 187oldal, 175ezer lej= ez mégiscsak disznóság, de nekem egy újság küldte, így hát malacom volt.
A disznó dolgozik (Paul Eluard) -
avagy a kettészakított nemzettest
Erdélyi disznó
Volt egy úr, úgy hívták: Erdélyi.
Zabált, míg serkentek serkéi...
Étvágya nem csökkent!
Néha röffent, böffent,
S dicsérték: „Disznó vagy, Erdélyi."
Hazai anomáliák:
Zöldségimport
Egy kertész Ceglédre Nyéklád-
Háázáról hozatott céklát,
Azonban a nyeglkét
Agyoncsapta Cegléd
Csapszékében egy rossz székláb.
Szerelem a Királyhágón túl, avagy a vak görény beleszeret egy fingba?
Határon túli magyar vívmány
Megkésve, végre Válaszútra,
Erdélybe, ért a „Káma-Szútra"!
Most megtanulja Kinga,
Hogy nem fasz dugja -linga
Ha hindu módra mász a rúdra
Szellemtörténeti áthallások, a szétszakított nemzettest ellenére
„A középkor alkonya"
Egy kurva-ismerte Capua-
Mondá egy páternek:"Á, puha!
Bárhogy iparkodom
Fráteri farkadon
Nem segít Szent Antal s Pádua!"
Irodalmi komparatisztika
Verlaine a bordélyházban kártyázik
Asztalnál mélázott Paul Verlaine:
„Véletelen is van a pókerben...
Most is, épp az asztal
Alatt, néha faszt fal
Valaki: hol leszop, hol ver lenn."
A poösztmodern dícsérete
Neoposztmodern
Szeszélyes népművész Aletta:
Kezében szőrpamacs s paletta!
„Ezek aktok" ?-kérdik
„csak objektek, térdig."
S nem értik, mit ért alatta
A költészet dicsérete
Calvus a Suburában
Rögtönzés a bordélyház falára
Hajnaltájt a költő Calvus itt
Kapott egy kéjnőtől halk puszit.
Majd ingyen meggyakta,
S fizetetlen hagyta-
Calvus, a költő, nem alkuszik
Amikor négy évvel ezelőtt tollat vettem a kezembe, akkor már eltemettük Bólya Pétert, Hajnóczy Pétert, noha élt még Dobai Péter és Munkácsi Miklós, tollforgató nem akartam lenni. Aztán azt a gondolatot vettem a fejembe, hogy a határainkon túli magyarság számára írok Magyarországon megjelent könyvekről, s közöltem a kiadók elektronikus elérhetőségét, hogy a kanadai, ausztrál, torontoi, göteborgi magyar is meg tudja rendelni a számára szükségesnek vélt magyar könyveket. Így kerültem virtuálisan Erdélybe, mert az első lap, mely törekvéseim felkarolta, az a kolozsvári transindex.ro volt, azt követte a relatio.ro, a Korunk, az Erdélyi Riport, s már azon sem csodálkozhatott senki, hogy több Magyarországon megjelent könyvem ellenére az Erdélyi Magyar Írók Ligájába(EMIL) kértem felvételem. Egyre többet tudtam meg az erdélyi írókról, a régiekről és a maiakról, több erdélyi költővel, íróval levelezni kezdtem (Kinde Annamária, Böszörményi Zoltán), megismertem a Magyarországra Erdélyből áttelepült nagyszerű embert, Szávai Gézát, aki nemcsak ügyes író, de jelentős kiadót mondhat magának Pesten (a Pont Kiadót), aki Magyarországon élő tehetséges írókat karol fel (Benedek Szabolcs, Onagy Zoltán). Az erkölcsi bátorság tetszett meg benne, meg a többi erdélyi íróban. Szávai Géza azt írta egyszer, hogy azért emigrált Romániából, mert frissen szült feleségének nem tudott Bukarestben megvenni egy liter tejet.
A kapcsolat újabb kapcsolatot szül. Az erdélyiek vezettek el a nemzetközi irodalmi folyóirathoz (Cafe Stockholm, más néven www.transycan.net.hu), ahol újabb barátokra leltem, mint például Cseke Gábor. Rájöttem arra, hogy nemcsak arról van szó, hogy Magyarország támogatja a szárnyaszegetten élő provinciális erdélyi irodalmat, ami hamis irodalmi képzet. De arról is szó van, hogy jelenleg Aradon adja ki Böszörményi Zoltán,(scharme-os, svungos, vagabund), aki nemcsak filozófia szakot végzett, de verseket, s regényeket ír, lámpagyárat épít fel és vezet, s monacoi állampolgárként adja ki a világ jelenleg legnagyobb példányszámú lapját, az Irodalmi Jelent, mely Böszörményi Zoltán segítsége miatt többet tett Faludy Györgyért, mint a hivatalos magyar irodalompolitika az elmúlt tíz évben.
Az Alexandra kiadvány gyönyörű képeivel, empatikus szövegeivel tablót rajzol az erdélyi kultúráról. Reveláció volt a számomra, hogy levelezésbe került ismerőseimről itt olvashattam többet életrajzukról, vagy teljesítményükről az európai kultúrában, az is reveláció volt, hogy Sárközy Mátyást, Gömöri Györgyöt is itt találtam, kiknek „erdélyisége" számomra vagy nem volt ismert, vagy elhalványult. Örömmel olvastam ismeretlen művészekről is, mint pl. Európa legidősebb színészéről, Senkálszky Endre a neve, ismeretlen színésznőkről(Küllős Imola), itt kellett megtudnom, hogy a kolozsvári színházrendező, Tompa Gábor, amerikai egyetemen tanítja tudományát. Szerencsés volt, hogy a kötet látóhatára kiterjedt a tudományra is, örömmel olvastam dr. Pázsit Imréről, aki Franciaországban tanszékvezető egyetemi tanár. Itt kellett megtudnom, hogy dr. Vajta Gábor embriológusprofesszor erdélyi gyökerekkel bír, hogy Ata Kandó, nemzetközi hírű fotós szintén erdélyi. Sorolhatnám a rácsodálkozásokat.
A kötet nem kerüli ki a politikát, az erdélyi autonómiatörekvéseket. Említettem Szávai Géza bátorságát. Ez a bátorság kisebb-nagyobb mértékben jellemző a szórványban élőmagyarságra (Böszörményi Zoltánt halálos kimenetelű közlekedési tragédiával fenyegették meg, s utána jött még hét és fél hónap láger. De talán a legjobban az a férfi nyerte el tetszésem (kérem, olvassák el a füzetet, azaz kötetet), aki annak ellenére elment Tamási Áron temetésére, hogy ezzel három év börtönt kockáztatott. Az erdélyi politikai, kulturális, nyelvhasználati kérdésekről különböző nyilatkozatokat, hitvallásokat olvashatunk. Heroikus és pragmatista megközelítésben egyaránt.
A kötetet Kaiser Ottó gyönyörű fotói illusztrálják.
Megtalálhatjuk benne Ágoston Vilmos, Tompa Gábor, Visky András, Senkálszky Endre, Kézdi Imola, Kányádi Sándor, Sütő András, Szilágyi Júlia, Bogdán László, Farkas Árpád, Anavi Ádám (10 hónap hiányzik, hogy betöltse a 100. életévét!!!), Szilágyi István, Kovács András Ferenc, Böszörményi Zoltán, Kántor Lajos, Ferenczes István, Kóas András, Páll Lajos, Léstyán Csaba, Ferencz , S. Apor, Kántor László, dr. Peter Zollmann, Gömöri György, Sárközy Mátyás, Domonkos István , Végel László, dr. Vajta Gábor, , dr Pázsit Imre, Lauter Éva portréját.
A magyar irodalom doyenjének számító költő versével búcsúzunk.
Anavi Ádám: Hajnali érkezés
Ma én ébresztettem a hajnalt,
hogy útitársamul szegődjön,
kísérjen el bozontos hajjal
patakmentén, a répaföldön,
a fák alatt szekérnyi széles
kitalpalt ösvény száz kanyarján -
s vezessen át a lomb szeszélyes
homályain, ahol a halvány
alig-tarolt rétekre bólog
a napraforgók csorba gombja,
s mutassa meg - hívnak a dolgok -
a közelutat városomba.
A lombon zöld gyémántok égtek,
de már a hajnal csillagot tép,
s elűzte mind a halk sötétet,
amit az éjjel itthagyott még.
S a hajnal fényesre törölte
szemét a lengő felhő-égben,
a friss harmat kigyúlt előtte
a rét füvén, csalánlevélen, -
vörös szikrát vet zöld bogyókon,
sárgán csillan a fűzfakéreg,
s a harmatban ringó bozóton
mosdanak kékszemű kökények.
Ma én ébresztettem a hajnalt,
hogy útitársamul szegődjön,
kísérjen el bozontos hajjal,
hol rég jártam: a szülőföldön. -
Amott a lenti folyómenti
liget fölébe füstök szállnak,
s a völgy szellője meglebbenti
selymét a reggel sátorának.
Alant a völgy most láthatatlan. -
Sugárban fürdőző, opálos
színekben lengő párapaplan
alatt még szendereg a város.
Az utca kövén koccan sarkom, -
nem gyúl felém szemekben fényjel:
nem ismernek, - álcázva arcom
az évek ráncos függönyével.
És én magam kit ismerek fel? -
Milyen csodája az időnek,
hogy városomban emberekkel
együtt a kövek újra nőnek?
Minden csoda, mi itten árad,
megnőtt társaim teremtése. -
...És megragad, sodor feléjük
a város ifjú lüktetése.
(Forrás: Anavi Ádám: Válogatott versek - a 95 esztendős költő válogatásában. Arad, Irodalmi Jelen Könyvek, 2004. 28-29.)
Kerekes Tamás

.