Hollán Sándor (Alexandre Hollan)

1933-ban született Budapesten. Itt és dunántúli kúriájukban töltötte gyermekkorát, festeni csak kamaszkorában kezdett el (Emánuel Bélánál). 1955-ben - miután családját osztályidegennek nyilvánították - díszletfestőmesteri oklevelet szerzett, egy évre rá pedig, a forradalom kitörésekor elhagyta Magyarországot. 1956-1958 között a párizsi Ecole Nationale Supérieure des Beaux-Arts festő szakán Chapelain-Midynél tanult, majd az Ecole Nationale Supérieure des Arts Décoratifs-on folytatta tanulmányait, ahol 1962-ben grafikai szakon szerzett diplomát. Egy, a 70-es évek közepén megélt, intenzív látásélménye megváltoztatta formavilágát, ettől kezdve képeiről eltűnt a konkrét forma, a szín és a tónus, átadva a helyet egy oldott, nyitott térnek. 1984-ben Dél-Franciaországban vásárolt egy kis présházat, azóta ott tölti a nyarakat. 1985-ben megismerkedett Yves Bonnefoy költő-filozófussal, akinek több könyvéhez készített illusztrációkat. Hollán Sándor munkáit jegyzetekkel kíséri, amelyek segítségével a látás, szemlélődés különböző formalehetőségeit elemzi. Ezek az írásai 1997-ben könyv alakban is megjelentek (Je suis ce que je vois, Ed. Le temps qu'il fait). Emellett más szerzők, köztük R. M. Rilke, J.-P. Courtois, P. A. Tâche, Ph. Jaccottet. E. Levinas műveit is illusztrálta.
Válogatott egyéni kiállításai: 1978-tól rendszeres müncheni kiállítások; 1983-tól rendszers párizsi kiállítások; 1989 - Genf; 1991 - M. de Maubeuge (FR); 1992 - Hannover, Lille; 1993 - Vasarely Múzeum, Budapest; 1998 - Barcelona; 2000 - Nizza; 2002 - Marseille. Válogatott csoportos kiállításai: 1983, 1984 - Foire d'Art, Stockholm; 1986 - Hommage a '56, M. de Neuilly. 1987 - Ecce Homo, Kassel; 1988 - SAGA, Párizs; 1990 - Peintres de lumiere, Rouen; 1991 - Art Köln; 1999 - L'Art dans les Chapelles de Bretagne. (Az életrajzi összeállítás Cserba Júlia Magyar művészek Franciaországban c. könyve alapján készült.)

„Nem az alma bűne, hogy egy pillanatra se tudom nézni anélkül, hogy meg ne állípítanám: „Ez egy alma"." H.S.

„A szénrajz bele tudja vinni a haragot a formába. A életmozgás haragját, mely határok közé van szorítva. Vidám harag, melyben a figyelem formát ölt, és megmaradva önmagában térhez jut." H.S.

„A látás élménye a szemek hozzáállásától függ. Ha kitárom szememet, beengedem a színes fényt. Semmire sem összpontosul a tekintet, „magamba szívok" minden színt. Ha hunyorítva nézek, akkor már nem látom a színes fényt, csak a tónusokat, a fényt és az árnyékot. Tónus vagy szín? Választanom kell." H.S.

„A fa láthatatlan (...) egy gyümölcsnek formája van. Százszor is ugyanazt a képet mutatja. De a fa olyan komplex, hogy a szem soha nem látja kétszer ugyanúgy. Látni a fát? Hogyan?" H.S.