Gulyás Miklós

(Budapest, 1938) író, könyvtáros ötvenegy éve él Svédországban. Nevét egyre többen ismerik itthon is. 2007-ben jelent meg a Noran Kiadónál Óbudai utcák című könyve, a 2008-as ünnepi könyvhétre ugyancsak a Noran adta ki Gyülevész történetek című kötetét. Gyerekei Svédországban nőttek fel, multikulturális közegben. Fia, Georg Gulyás a klasszikus gitár művésze, tanulmányait Stockholmban, Párizsban és New Yorkban végezte, s alighanem hírneve máris túlnőtte az apjáét.
Gulyás Miklós tizenkilenc éves koráig, 1956-ig élt Budapesten. Óbudán laktak. Anyja kiskőrösi gazda fogadott lánya, apja órás az óbudai piacnál. 1956-ban az óbudai Árpád gimnáziumban érettségizett, a levert forradalom után elhagyta az országot és néhány napos bécsi tartózkodás után Svédországban telepedett le. 2006. december 14-én élte meg svédországi tartózkodásának ötvenedik évét.
Népfőiskolán tanulta a svéd nyelvet, pékeknél dolgozott, mint kisegítő, szállodában és kórházban mosogatott. Hitte, hogy ennél jobb életet érdemel, és ezért kitartóan kopogtatott könyvtárról könyvtárra, míg végül a svéd nemzeti könyvtár alkalmazta is, mint kisegítőt, majd a cirill betűk ismerete révén Stockholm egyik legnagyobb könyvüzlete kelet-európai osztályának vezetésével bízták meg. Ez a könyvüzlet orosz művészek, költők, a forradalom után idemenekült politikusok és arisztokraták találkozóhelye volt, de mindennapos látogatók voltak a svéd hadsereg tolmácsiskolájában szolgáló fiatalemberek is. (Ide a legtehetségesebb diákok juthattak be, ma már professzorok, újságírók, fordítók). Rendszeresen látogatták a könyvesboltot a szovjet ügynökök és kémek, diplomaták, oroszul tanuló kommunisták, továbbá a balti menekültek százai; volt színházigazgatók, egyetemisták, volt katonatisztek, írók. Természetesen voltak magyar vevőik is: Thinsz Géza, Markos Imre, Libik György, Rosenberg Ervin. És itt vásároltak a közművelődési és egyetemi könyvtárak, de főleg a katonaiak. Az amerikai könyvtárak is felfedezték a könyvüzletet. (Észrevették, hogy Stockholm csak egy kis ugrásra van Leningrádtól.) Gulyás Miklós a stockholmi főiskolán oroszt és lengyelt tanult, majd közművelődési könyvtárosi képzést kapott. Könyvtárosként első munkahelye a húszezres lakosú nyugat-svéd kisváros, Säffle könyvtára volt, később egyik nemzetiségi negyed könyvtárfiókjának lett a vezetője. Rosengard. „Rózsák kertje"". Ez a bevándoroltaktól nyüzsgő malmői városrész neve. Svédek is laknak ott. Nem ritkán munkanélküliek, kivetettek, alkoholisták, vagy a svéd egyhangúságból önkéntes száműzöttek. És cigányok, akik a lépcső legalsó fokán álltak. A cigányokat a majdnem cigányok vetik meg a legjobban, örömükben, hogy van valaki alattuk is. Gulyás cigánygyerekekkel együtt készítette - velük értelmezve a mesét - egy dán mesekönyv roma változatát, amely később Norvégiában is megjelent. A könyvtárosság Gulyás Miklósnak nem puszta foglalkozása, hanem hivatása lett. S komolyan kezdte vizsgálni, kutatni, elemezni a kisebbségek helyzetét - majd írni róla. Tanított a könyvtárosokat képző főiskolán. Johan Neumans-szal könyvet állított össze Stockholm város nem svéd nyelvű újságjairól és folyóiratairól, s könyvet írt a svédországi könyv nélküli gyerekekről (lappokról, cigányokról, kurdokról, arámi nyelvűekről). A vakok hangoskönyv-ellátásáról és a lappok könyvtári helyzetéről tanulmányokat készített. 1977 és 1990 között állami megbízásból fő tevékenységi területe a különböző bevándorolt csoportok könyvellátása volt. Svéd és angol nyelvű cikkei szaklapokban jelentek meg. Néhány könyvtár vonatkozású cikke magyarul is megjelent. (A svédországi kisebbségek könyvtári szolgálata. Regio. Kisebbségi szemle. 1992/4. Budapest.)
1985-ben Gulyás Miklóst könyvtárosi munkásságáért Bengt Hjelmqvist-díjjal tüntették ki. Nyugállományba vonulásakor szakmai munkásságáról könyvben emlékezett meg a Stockholmi Városi Könyvtár. 1993-ban Gulyás Miklós erdélyi utazását követően a marosvásárhelyi Látó című irodalmi folyóiratban kezdett publikálni, majd a szintén marosvásárhelyi Mentor könyvkiadó jelentette meg két könyvét, az önéletrajzi Hazatérést (1998) és a reformkorban játszódó Találkozások és búcsút (2003). 2005-ben a Látó nívódíjával tüntették ki a folytatásban megjelent Gyülevész történetekért.