Ferenczes István (Ferencz Salamon István)

Író, költő 1945. január 1-jén született Csíkpálfalván (Románia). 1968-tól 1975-ig a csíkszeredai Hargita munkatársa, 1978 és 1990 között a bukaresti Falvak Dolgozó Népe újságírója, 1997-től a Székelyföd című folyóirat alapítója és főszerkesztője. Az Írószövetség, valamint a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/ferencze.htm
http://www.kortarsonline.hu/9910/feren.htm

Ferenczes István :  József Attila árnya

Talán eltűnik hirtelen
az akácerdőben a vadnyom.
Elpazaroltad, Istenem,
az utat, s nincs hol megmaradnom.

Már himlős gyermektestemben
József Attila árnya sírt,
hontalanul tévelyegtem,
s megástam apámnak a sírt.

Korán vágta belém fokát
a fejsze, melynek nyele veszett,
szerelmes elmúlás dobál,
kit vártam, időnap elesett.

Árvája lettem ostoba
dacból az anyai szónak,
s immár mint gazdátlan szolga
retteghetem a gyóntatómat.

Ifjúságom, a zöld vagyont
beszolgáltattam rendőröknek,
magamat kárral vallatom,
az ágak közt hollók csörögnek...
Apostrophe
Valamikor talán
leülök melléd
Felhőre
vagy szögesdrótra
Gyönyörű leszel
akár a gyémánt
akár egy holló
Én pedig megöregszem
mint egy karácsonyi csecsemő
Nem lesz több szavam
egy szónál
De azt te sem tudod
kimondani

Csángó bölcsődal

kukkujj fiam kukkujj
kicsid Ráduj Péter
kemence a bölcsőd
fehér mészkőkatlan
szamártövis paplan
törek-pelyva-párna
fejednek a gyámja
hajna fiam hajna
elrothad a szalma
gyermekágyad alma
csipkebokor őrzött
varjúének költött
mennybejáró pernye
enye fiam enye
szeretőd szüzecske
románul Marinka
magyarul Margitka
te léssz fiam nádszál
piros liliomszál
élve halva is
vas nélkül vasban is
hallgass gyermek hallgass
csak magadnak jajgass
havasi iringó
két szeder-mellbimbó
nyelved alá zárva
kő lesz és pogácsa
úrnapi pomána

Csángók

Megőszült harmaton
holló szerenádban
akár a havazás
egy üres pohárban

Csöndben hullunk alá
mint akik csak voltak -
lányai a szélnek
fiai a pornak

Megcsúfolt asszonyként
elavortált Erdély
lebegtet a semmi
kihűlt magzatvizén

Ráhímez a holdfény
fekete kenyérre
országos hazánk lesz
a szőlőlevélke

Álmában ha ránk lel
Isten a királyunk
reggelre feledi
rázuhant fohászunk

Bőrünk alá vakolt
freskó lett az imánk
homokhoz meszezi
anyanyelvünk Bizánc

Meggyaláz a tavasz
az ősz a tél a nyár
fölöttünk pusztul el
az énekes madár

s már csak árnyékunkért
lüktet lázban égve
a Kárpát-medence
küretezett méhe

 

ÉS ÚJRA SZŰZ LESZEL

te húszéves s én huszonegy leszek
mikor értünk jön zsiványesküvel a nyár
csillagok fognak hullani kezed
szép havára s válladra száll egy jégmadár

lehull a ruhád és újra szűz leszel
szédületében a fű ágyékodig nő
szétpergő szemű rozstengerekkel
zengi árvaságod a megváltó idő

az éjszakába a Föld alattunk
visszaszépül mikor összezuhannak testünk
hóviharai - holdudvar-arcunk
sikoltja majd elveszünk élünk elveszünk

magom gyöngyház partjai közt a vér
zokogva küldené a tengerig neved
melleden halok meg mint tükrökön a dér
te húszéves s én senki negyvenegy leszek

 

 

SZÉTTÖRDELT ECLOGÁK JÖNNEK EL ÉRTED

lobog már lángja az irtott avarnak
krumpliszár füstje lomhul a földre
miként az elrongyolt zászló a szélben
csattogva szétszáll az égen a varjúsereg
rád hull te kedves rád mintha a hóra
milyen kár érted és milyen kár értünk
zsoltáros ködökben már nem is látlak
messzi vagy mint a zápor akár a tenger
éjjeli szirénák kék szomorúsága
vonatkürtök gyásza tudná csak felidézni
a nyárból alig-szerelmünk szédületét
királyi vadászok megsebzett ordasa
zengi a század széttapsolt tereire
gyönyörű hiányát testednek árvaságát
aranykaput tartott a vállad a vállad
leomlik lázra szaggatja szíved harangja
nyakadra kötélként szorulnak a ráncok
széttördelt eclogák jönnek zörögve érted
latrok és cédák tanyáznak már szemeidben
hónaljad málnaillatát a huzat szagolja
senki sem fog szeretni ha már nem szeretlek
partra vetett halként múlik el a combod
ágyékod törtszárnyú társtalan holló
melled kunhalmán margaréta-téren
mint kápolna a falu fölötti dombon
siratja a mindent rézérc mellbimbód

Ferenczes István életpályája a lexikonszövegek szikárságával így írható le: „... a kortárs romániai magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója. Versei a sajátos erdélyi költészeti hagyományokat ötvözik az ezredvég egyetemes lírai megnyilatkozásait megújító formanyelv elemeivel. Szociográfiái a józan közösségi tudat megerősítésének igényével születtek. Alapítója és főszerkesztője a Székelyföld című kulturális folyóiratnak."
Minderről Ferenczes István így vall: „1945.o1.o1. Ez egy hazugság. Az első. A hivatalé. Ezt irta az anyakönyvbe. Holott l944 karácsonyának másodnapján születtem. Egy kicsi székely faluban, Csíksomlyó mellett, Csíkpálfalván, esélyt sem hagyván a névadóknak, hogy más keresztnevet válasszanak, mint a Szent Istvánét. Nem tudom eldönteni, hogy a vértanúra, avagy a királyra gondolt-e apám, nagyapám, mikor a téli ég fenséges kéksége, a havazás s a vajúdás bíbora közötti homályba indítottak, determinálták sorsomat. Öt napig törvényen kívül éltem, lehet ez volt életem legboldogabb évszaka.
Ama első hazugság után úgy szőtte hazugságaiból körém hálóit a kor, a történelem, hogy ég a szabad vergődés illúziójához sem adott reményt és hitet. A parton vergődők, magányos, hamleti monológos, inkább az egymás hegyén-hátán vergődő, egymásba maró sokaság abszurd látványainak, a tömegsírokat idéző borzalmainak tett részesévé. Aki felszabadított, nem megváltást hozott, hanem gyalázatba torkolló alázatot, elnyomást, megfosztván a halandót a választás szabadságától is. Talán csak egyetlen kaput hagyott a menekülésre, a magunk megváltására: az éneket, a verset. Ezt a fölösleges, pazarló, értelmetlen fényűzést, amely a húszadik században épp oly hiábavalóságnak tűnt, mint az éjféli, kísértetiesen sűrű erdőben bolyongó gyermek fütyörészése, éneke. Olyan, akár az árnyékunk, minél sötétebb van, annál feketébb. Egyáltalán nem biztos, hogy kivezet a lidérces villogású, sátánosan sóhajtozó, nyöszörgő rengetegből: semerre sem visz, félelmeinktől sem szabadít meg, viszont biztosan árul el, kiszolgáltat a haramiáknak, az elnyomás apró szemű láncot zörgető zsandárainak. Lehet nélküle élni s meghalni is. Csak nem biztos, hogy érdemes. Csak megtisztulni nem lehet, emelt fővel élni s szabadnak lenni nélküle. Amolyan egyszemélyes szabadságharc a vers, amelyet mindig elveszít a dalnok. És ez benne a jó. Mert elölről lehet kezdeni. Újabb és újabb összeesküvéseket, császárkirályok elleni merényeket kitervelni, szabadcsapatokat szervezni, puccsokat, robbantásokat, forradalmakat álmodni általa, miközben sűrű herkopáterezés közben kergeti a fellegeket, miként néhai Krúdy Gyula negyvennyolcas aggastyánjai cselekedték, akik mindezekért a tündéri fellegvárakért huszonéves szakácsnőket kértek a honvédmenhely konyhájára. Viszont amióta lélektanász, posztmodern költérek állnak népirtások, etnikai tisztogatások, pártok, szövetségek élén, erősen kétlem, hogy érdemel-e szabadságszobrokba öntött olajágas múzsákat a vers, vagy csak fekete vecsernyére seprűn repülő boszorkányokat.
Eddig kb. 20 könyvem jelent meg. Némelyeknek címe megtalálható a nevemmel kezdődő, elég pontatlan lexikon-szócikkekben, amelyek ama hazug születési dátumot újabbakkal tetézik, a Gyásztól gyászig-ból Gyártól gyárigot irnak s jun.ol-re cserélték a jan.ol-et, teljessé téve a rólam szóló zűrzavart. Lassan már azt is kétlem, hogy valamikor megszülettem. Igy hát arra sem tudok választ adni, hogy mikor, hogyan, miként, miért írok néha verset is... Csak. Azért. Mert. Habár. Viszont. Holott. Ámbár. Talán. Stb.
Kaptam jó néhány elismerést (Berzsenyi-, József Attila-. Tamási Áron-díj, Balassi- emlékkard...), de hát ezek csak amolyan lábjegyzetek ahhoz, hogy lassan éjre jár fölöttem már az idő."
E sorokban a Székelyföldről nem beszél, idézzünk hát ide néhány sort a negleneés 10. évfordulójára írt sorokból. „ Amikor jó tíz évvel ezelőtt híre ment, hogy Csíkszeredában havonta megjelenő irodalmi folyóiratot akarunk alapítani, azt mondták, őrültek vagyunk. Meg felelőtlenek. Mit akartok ti, ott a keleti gyepűn, abban az idétlen kisvárosban, ahol se hagyománya nincs az ilyen jellegű intézményteremtésnek, se gazdagok nem vagytok!? Olyan provinciális, csajágaröcsögi folyóirat születik majd, hogy attól koldul egész Erdély. Ha sikerül is összekoldulni a nyomdaszámlák kifizetéséhez a pénzt, akkor is: ki fog kéziratot küldeni majd nektek ? Hiszen az íróinknak a fele áttelepedett kicsi Magyarországba, akik maradtak pedig inkább odaküldik a kézirataikat, mert ott forinttal fizetnek, és sok kicsi forint még sokabb millió lejt fiadzik. (...) Tíz gyönyörű év. Ebbe a három szóba minden belefér. Az elmúlt tíz év alatt eljutottunk oda, hogy ma már nemcsak Erdély, Magyarország legkülönbözőbb szögleteiben, hanem olvassák Dél-Afrikában, Amerikában, a messzi északon, Dél-Tirolban, Baszkföldön is."
A József Attila-díjas költőm űveinek élmény- és témavilága a lehető legszorosabban kötődik a szülőföld múltjához és jelenéhez. Akárcsak korábbi kötetei (Mikor Csíkban járt a török, Megőszülsz mint a fenyvesek, Indián a Hargitán), nemrég megjelent dokumentumriportokat tartalmazó könyve (Székely apokalipszis) és legújabb verskötete (Bacchatio Transsylvanica) is „a létrontással és létabszurditással viaskodó, értékóvó, sorsvállaló, gondűző író pozíciójában mutatja föl Ferenczes Istvánt." Kritikusai szerint „szokatlanul erős sodrású, sokféle forrásból táplálkozó, elementárisan tiszta líravilágot hozott létre. Ami leginkább egyénivé és eredetivé teszi őt, az a korábbi köteteiben (Félidő, félpokol, Hó hull örök vadászmezőkre, Sekler songs) is megfigyelhető látás- és kifejezésmódbeli összetettség, az alapvetően komor létélményt ellenpontozó nyelvi humor és csillámló játékosság. Az egzisztenciálisan és kollektíve elszenvedett sorsrontó borzalmakat, tragikus sugallatokat oldani képes transzszilván derű és mélységes létbizalom bölcsessége is benne él Ferenczes költészetében." Döbbenetes élmény olvasni Ferenczes sorait a csángók számkivetettségének azonos élményéről a Svédországban élő Domonkos Istvánéval: „futnák bé Bukarest / azt mond büdös oláh / ha mond mocsok bozgor / futnák ki Budapest / hol hát lenne haza (...) hol volna hát hazám / talán cédrus fába / talán a tengerbe" (Didergés).
A nagy bánatok összeérnek ebben a kicsi világban.