Fejtő Ferenc

1909. augusztus 31-én született Nagykanizsán, Fischl Ferenc néven. Ötéves volt, amikor édesanyja rákban elhunyt, ekkor zágrábi rokonaihoz került. Elemi iskoláit részben Zágrábban, részben Nagykanizsán járta ki, itt is érettségizett a piaristáknál. A numerus clausus miatt nem felvételizhetett a budapesti egyetemre, végül Pécsre járt. Az egyetem első évében katolizált, s 1929-től a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója lett. 1932-ben bekapcsolódott a baloldali Bartha Miklós Társaság tevékenységébe, s József Attilával közösen megjelentette a Valóság című lapot. Ezután a hatóságok több egyetemista társával együtt letartóztatták, s majdnem egy évi börtönre ítélték. Első, az irodalmi élet elismerését is kivívó írása, az Érzelmes utazás 1936-ban jelent meg. Ugyanebben az évben József Attilával és Ignotus Pállal együtt megalapította a Szép Szó című irodalmi és társadalomtudományi folyóiratot. 1938. februárjában egy a Népszavában megjelent, a kormány németbarát politikáját bíráló cikke miatt újból letartóztatták. Mikor megtudta, hogy az ítélettől függetlenül internálják, elhagyta az országot. Párizsba emigrált, ahol 1940. júniusában harcolt is a németek ellen. Magyarország felszabadulása után nem tért haza, s hamarosan komoly összetűzésbe került a Kommunisták Magyarországi Pártjával. 1949-ben döntött a végleges emigráció mellett. 1950-79 között az AFP munkatársa volt. 1956-ban Jean-Paul Sartre előszavával könyvet adott ki az 56-os forradalomról. 1972 és 1982 között a párizsi Politikai Tanulmányok Főiskoláján a Szovjetunióval és Kelet-Európával kapcsolatos szemináriumok igazgatója. 1989 júniusában, Nagy Imre és társai újratemetésére jött először haza Magyarországra. 1988-ban megkapta a francia Becsületrendet, 2003-ban a Széchenyi-díjat, egy év múlva a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Nagykeresztjét, 2005-ben pedig Nagy Imre Érdemrendet. Fejtő Ferenc 2008. június 2-án hunyt el Párizsban.